Koszovóban gyakran és jó sokat lehet kóvályogni az országutakon; egy ilyen alkalommal, amikor mi sem nagyon tudtuk merre járunk, Ricardo, a spanyol barátunk mobiljára érkezett egy SMS, melyben üdvözlik Montenegróban. Kicsit csodálkoztunk, oké, el vagyunk tévedve, de azért csak nem hajtottunk át a határon…

Óriási a kavarodás lehet a mobilszolgáltatók közt Koszovóban: szintén Ricardo mesélte, hogy amikor a repülőgépe leszállt Pristinában, egy “Welcome to Yugoslavia” üzenetet kapott; az én mobilom (Mobitel-hálózat, szerb roaming) csak Észak-Koszovóban működött, a szerb többségű területen.

Mobilreklám Kosovska Mitrovica szerb részén

Utánanéztem a www.inyourpocket.com-on, hogy is van ez: Koszovóban van tehát egy földi vonalas szolgáltató, egy hivatalos mobilszolgáltató, egy félig törvényes mobilhálózat és egy csomó nemzetközi hálózat, főleg a katonai bázisok körül.

A földi hálózatot a PTK (Post and Telecommunications of Kosovo) üzemelteti – ez a +381-es előhívószámmal működik, de állítólag drága és megbízhatatlan.

Mindenkinek van mobiltelefonja Koszovóban – ezt szintén a PTK üzemelteti, Vala 900 néven. Ennek a hálózatnak az előhívószáma monacói (+377), így kell tárcsázni: +377 44, ezután jön egy hat számjegyű telefonszám.

A szerb Telenor hálózat is elérhető szinte mindenhol Koszovóban – ez törvénytelen (úgy tudjuk, nem adóznak Pristinában), azonban sokkal olcsóbb, mint a Vala 900. Így kell Telenor számot hívni: +381 62 vagy +381 63, ezután hat számjegyű telefonszám következik.

Ha mindez nem elég, a katonai bázisok körül idegen szolgáltatók is elérhetőek – így lehet például „Welcome to Germany” SMS-t is kapni.

Mobilárusok és vásárlók Kosovska Mitrovica albán részében

Hostelt keresünk. A szálloda sem drága amúgy európai viszonylatban, kétszobás apartman kb. 40-50 euró/éjszaka két személyre. Megvan a hostel, van kis, angol nyelvű térképmagyarázat is a kinyomtatható szamárvezetőhöz. Aszongya hogy: a vonatállomástól haladj végig a Nemanjina sugárúton, fordulj balra arra a főútra, ahol szintén trolik meg buszok járnak, a sarkon találsz két lebombázott épületet… “your first bit of Belgrade sightseeing ”, szól a komment.

Update: ez a szétbombázott épület Belgrád központjában. Vele szemben van egy másik is, csak azt nem sikerült jól lefotózni. Holnap kiderítjük kié-mié, miért bombázták és miért nem építik újjá

Ez egy blogbejegyzés arról, hogy a Koszovóba indult két újságíró már Aradról is nehezen jutott el Temesvárra. Egy körforgalmon múlott az egész: becsszóra úgy tűnt, hogy a Temesvár felirat azt az irányt mutatja, amit. Jó, feltűnt, hogy Déva az nem egészen ugyanaz az irány, dehát majdcsak elágazik majd az út – gondoltam.

El is ágazott – Lippafüreden ismét láttunk egy rozsdás Temesvár-táblát, valami elterelésből maradhatott ott. Aztán betévedtünk egy sötét kis utcába. Újból rákérdez: Temesvár merre? A lakók: egyenesen előre! Ezúton is csókoltatjuk mindhármukat.

Szóval mentünk tovább. Elhagytunk egy aszfaltot kb. 50 éve látott útszakaszt, majd döngetjük tovább a keskeny, kihalt úton. Az út mentén hosszú szálfák, csaholó kutyák őrzik, ahogy elhaladunk mellttük, nekünkrontanak és még követnek egy darabig. Aztán egyszercsak feltűnt, hogy míg percekkel Arad 33 kilométerre volt, az újabb kilométerkő 28 kilométert mutat. Ez baj.

Telefon Péternek, ő bemér minket GPS-en, visszahív: sajnos nincsen más megoldás, vissza kell menni Aradra. Közben Géza egy tízkor záró Iulius Mallban vár minket Temesváron. Már fél tíz, mi pedig minden egyes hívásakor nyugtattuk: jövünk, ott leszünk, ne aggódj. Na most felhívtuk, hogy nem leszünk ott. Csend a vonalban. De hány kilométer? Hát – habozom – nem sok. Húsz? – puhatolózik óvatosan. Nem, harminc… Na de megvárt (köszönjük nagyon szépen). Fél 12-kor megérkeztünk Végvárra. Következő állomás Belgrád.

Update by Timi: Visszafele már én vezettem Temesvárig. Imádom a gödrös utakat, mert biztonságosak, ugyanis senki nem jár arra. Főleg éjnek idején egy fürdővárosban. Gödrös úton tanultam vezetni, tiszta offroad volt ez a Lippafüred.