Kelemen Attila vendégbejegyzése

Ezekben a reklámfotókban az a jó, hogy Timi és Sipi meghagyta körülöttük a világot is. Lerobbant régi téglaház, oldalán a Snickerst evő transformer körvonala, miután átjött a téglafalon.

Vajon ez a reklám, ha betonépületek falára kerül, akkor a szuperhős sziluettje körül vasbeton törmelékdombok emelkednek? Nem hiszem, hogy a romok nagyon pozitív asszociációkat hívnának életre a fogyasztók tudatalattijából. Ha a romantikában kővárromokat építettek, nem hiszem, hogy a szerb romantikához hozzátartozna a téglaromkertek érzékeny szeretete.

A plakát nagy pozitívuma, hogy világos, mit reklámoz. Vadítónak elképzelt bÅ‘rcuccokat, egy hazai iparos portékáját. Nézegettem a többi képen az emberek szerkóit. Románia a ’90-es évek elején. Az elsÅ‘ képen is van egy bÅ‘rdzsekis srác, az azt hiszem, nagyon menÅ‘nek számíthat odaát.

Felüdülés ez a végre szerb-specifikus anyag. Valahol egy aluljáróban van elhelyezve. Koszovó-Metohia szerb, szerb volt és szerb lesz. Mindez németül, alatta egy URL. Már kezdek gyanakodni. Ez a plakát mintha nem a németeknek szólna, mert a németül beszélő diplomaták valszeg nem közlekednek a belgrádi aluljárókban. Megnézem az URL-t: a 1389.org.yu-t – háát igen, az oldalon csak szerb szöveg érhető el. A plakát tehát nem a németeknek, osztrákoknak vagy svájciaknak szól, hanem a szerbeknek. A geller az lehet, hogy azoknak a szerbeknek szól, akik azt feltételezik, plakátokkal meg lehet változtatni a politikai status quo-t.

A semmi különös bannerfal. Amiért kiemeltem: egy Rosenberg Trió plakát is van ám itt. Kicsit dixi, kicsit cigányzene, megnéztem a zenekar site-ját, most nemrég (www.therosenbergtrio.eu), most augusztusban lépnek fel ismét Szerbiában, aztán Montenegróban. Úgy látom, a Balkánon, Hollandiában és Franciaországban szeretik ezt a kicsit groteszk zenét. A Rosenberg Trió site-ján van némi letölthető zene is. Kis szellemi kaland: vajon hogy szól ez a zene Belgrádban és hogy Amszterdamban?

Kelemen Attila vendégbejegyzése

Számomra a legérdekesebbek az amatÅ‘r plakátok, azok, amelyek valszeg úgy készültek, hogy a cégtulaj vagy annak titkárnÅ‘je beült a designer mellé mondjuk egy tömbházlakás egyik odújában, és jöttek az utasítások: nem lehetne ez egy kicsit nagyobb? És az nem lehetne kicsit színesebb, így olyan szomorú… Sakkor meglett a plakát.

Ezekkel versenyeznek a nagy márkákat hirdető international style plakátok, profi nemzetközi branding cégek és ügynökségek plakátjai, de ezek említésre sem méltók ebben a mezőnyben. Nem láttam hozzá elég anyagot, de feltételezem, nagyon mennek mostanában Koszovóban a hullámos vonalak, a félkörök stb.

Ennek két oka lehet: 1) sok illegális 5.0-s Corel CD-t hoztak forgalomba.
2) ennek a kultúrának van valamiféle rejtett-elfojtott feminin jellege.

Másik közelítés a közvetlenül vagy közvetve politikai tartalommal rendelkező anyagok. Ezek számomra azért érdekesek, mert tele vannak pakolva szívecskékkel. Szívecskéket akkor használ a designer, ha nincs más olyan szeretetet, rokonszenvet kifejező motívum, amiről azok, akiknek szól, rögtön be is aszociálnának az üzenetre.

Az ősminta Milton Glaser 1977-es I [love] NY ikonja, valószínűleg minden idők egyik legsikeresebb városimázs-logója. Azóta nagyon sokan másolják így vagy úgy, lásd pl. a kolozsvári vagy marosvásárhelyi RMDSZ-kampányokat. De: ha szívecskéket használsz és nem Reményik-verseket íratsz fel a plakátra, már valamilyen minimum félprofi gondolkodást feltételez.