Mielőtt Dejannal találkoztunk, járkáltunk a belvárosban, de az intézményneveket cirill betűkkel tüntetik fel, ezért halvány fogalmunk sem igazán volt, éppen mi az, amit látunk. (Majd lesz egy hosszabb fotóriportunk a látnivalókról, de most már megérkezett Zoli, aki Belgrádban él, s várnak rám Sipivel, úgyhogy sietnem kell.) Mint Dejantól megtudtuk, a nacionalista pártok kezdeményezésére vezették vissza a cirill betűs írásmódot, ugyanakkor ezzel párhuzamosan továbbra is használják a latin betűset. A cirill ebben a kontextusban a tradicionálisat, az eredetit, az ős-szerbet jelenti. Az összes könyv és folyóirat megjelenik mindkét írásmód szerint, ám sajna az intézményneveket néha totál elfelejtik kiírni latin betűkkel, így be sem tudjuk azonosítani, hogy kb. mit írhat ott.

Ez most milyen utca?

Újságosstand

Kérdeztem Dejant, mégis, az iskolában hogy tanítják meg a gyerekeket mindkettőre? Először elsajátítják a cirill írást, azután a latint, s miután már mindkettőt tudják, hetente váltogatják. Végül is, egy plusz kézség, könnyebb azután megtanulni pl. oroszul, illetve nyilván ahhoz, hogy angolul kezdjen valaki tanulni, kell ismerje a latin betűket.

Békésen együtt él a két írásmód

Cirill versus latin… Whatever, az eredet úgyis közös. Mindenki a görögöktÅ‘l másolt, vigyorog Dejan. A kávézásunkról majd késÅ‘bb.

UPDATE: Zoli mesélte, hogy Szerbiában is feliratozzák a filmeket, és nagyon vicces, amikor cirill betűkkel, fonetikusan írják át a szereplÅ‘k neveit. Amúgy talán azért is tudnak megszólalni idegen nyelveken az itteniek, mert a szinkron hiányában felszedik a tévébÅ‘l, véli Zoli, aki amúgy magyarországi, és szinkronpárti… Szinkronvita a Transindexen itt, kapcsolódj be te is!