Kelemen Attila vendégbejegyzése

Ezekben a reklámfotókban az a jó, hogy Timi és Sipi meghagyta körülöttük a világot is. Lerobbant régi téglaház, oldalán a Snickerst evő transformer körvonala, miután átjött a téglafalon.

Vajon ez a reklám, ha betonépületek falára kerül, akkor a szuperhős sziluettje körül vasbeton törmelékdombok emelkednek? Nem hiszem, hogy a romok nagyon pozitív asszociációkat hívnának életre a fogyasztók tudatalattijából. Ha a romantikában kővárromokat építettek, nem hiszem, hogy a szerb romantikához hozzátartozna a téglaromkertek érzékeny szeretete.

A plakát nagy pozitívuma, hogy világos, mit reklámoz. Vadítónak elképzelt bőrcuccokat, egy hazai iparos portékáját. Nézegettem a többi képen az emberek szerkóit. Románia a ’90-es évek elején. Az első képen is van egy bőrdzsekis srác, az azt hiszem, nagyon menőnek számíthat odaát.

Felüdülés ez a végre szerb-specifikus anyag. Valahol egy aluljáróban van elhelyezve. Koszovó-Metohia szerb, szerb volt és szerb lesz. Mindez németül, alatta egy URL. Már kezdek gyanakodni. Ez a plakát mintha nem a németeknek szólna, mert a németül beszélő diplomaták valszeg nem közlekednek a belgrádi aluljárókban. Megnézem az URL-t: a 1389.org.yu-t – háát igen, az oldalon csak szerb szöveg érhető el. A plakát tehát nem a németeknek, osztrákoknak vagy svájciaknak szól, hanem a szerbeknek. A geller az lehet, hogy azoknak a szerbeknek szól, akik azt feltételezik, plakátokkal meg lehet változtatni a politikai status quo-t.

A semmi különös bannerfal. Amiért kiemeltem: egy Rosenberg Trió plakát is van ám itt. Kicsit dixi, kicsit cigányzene, megnéztem a zenekar site-ját, most nemrég (www.therosenbergtrio.eu), most augusztusban lépnek fel ismét Szerbiában, aztán Montenegróban. Úgy látom, a Balkánon, Hollandiában és Franciaországban szeretik ezt a kicsit groteszk zenét. A Rosenberg Trió site-ján van némi letölthető zene is. Kis szellemi kaland: vajon hogy szól ez a zene Belgrádban és hogy Amszterdamban?

Koszovóban gyakran és jó sokat lehet kóvályogni az országutakon; egy ilyen alkalommal, amikor mi sem nagyon tudtuk merre járunk, Ricardo, a spanyol barátunk mobiljára érkezett egy SMS, melyben üdvözlik Montenegróban. Kicsit csodálkoztunk, oké, el vagyunk tévedve, de azért csak nem hajtottunk át a határon…

Óriási a kavarodás lehet a mobilszolgáltatók közt Koszovóban: szintén Ricardo mesélte, hogy amikor a repülőgépe leszállt Pristinában, egy “Welcome to Yugoslavia” üzenetet kapott; az én mobilom (Mobitel-hálózat, szerb roaming) csak Észak-Koszovóban működött, a szerb többségű területen.

Mobilreklám Kosovska Mitrovica szerb részén

Utánanéztem a www.inyourpocket.com-on, hogy is van ez: Koszovóban van tehát egy földi vonalas szolgáltató, egy hivatalos mobilszolgáltató, egy félig törvényes mobilhálózat és egy csomó nemzetközi hálózat, főleg a katonai bázisok körül.

A földi hálózatot a PTK (Post and Telecommunications of Kosovo) üzemelteti – ez a +381-es előhívószámmal működik, de állítólag drága és megbízhatatlan.

Mindenkinek van mobiltelefonja Koszovóban – ezt szintén a PTK üzemelteti, Vala 900 néven. Ennek a hálózatnak az előhívószáma monacói (+377), így kell tárcsázni: +377 44, ezután jön egy hat számjegyű telefonszám.

A szerb Telenor hálózat is elérhető szinte mindenhol Koszovóban – ez törvénytelen (úgy tudjuk, nem adóznak Pristinában), azonban sokkal olcsóbb, mint a Vala 900. Így kell Telenor számot hívni: +381 62 vagy +381 63, ezután hat számjegyű telefonszám következik.

Ha mindez nem elég, a katonai bázisok körül idegen szolgáltatók is elérhetőek – így lehet például „Welcome to Germany” SMS-t is kapni.

Mobilárusok és vásárlók Kosovska Mitrovica albán részében

Belátni a napi politikai nyilatkozatok mögötti valóságba – nem kevesebb és nem több a célja annak az egyhetesre tervezett útnak, amelyet a Transindex szerkesztőségének két tagja jár be február 26-tól március 3-áig, Kolozsvártól Koszovóig és vissza. Belgrádban szerb liberálisokkal sörözünk, Pristinában albán értelmiségi fiatalokkal kávézunk (vagy fordítva). Amennyiben lehetséges, Novi Pazart és Kosovska Mitrovicát is útba ejtjük. Nem vállalunk semmi fölösleges kockázatot, ez az út nem a zavargások helyszíneinek szenzációhajhász feltérképezése: ha valaki fegyverrel a vállán azt mondja, arra ne menjünk, akkor valószínűleg nem fogunk hősködni.

Mivel a folyamatos internet-hozzáférés nem garantált, néha sms-ben tudósítunk a helyszínekről, de persze törekszünk minél gyakrabban frissíteni az útinalpót. Az Erdély FM jóvoltából naponta félperces hangulatjelentéseket adunk le telefonon. Amit ígérünk: lesznek sztorik, fotók, pillanatképek, talán még videók is. Visszafelé, ha nem leszünk túlságosan fáradtak, kerülünk Montenegró és Bosznia-Hercegovina felé.

Tervezett útvonalunk:

0 nap hétfő, Kolozsvár-Temesvár 316 km
1. nap kedd, Temesvár-Belgrád 157,5 km
2. nap szerda, Belgrád
3. nap csütörtök, Belgrád-Novi Pazar (187 km), Novi Pazar-Kosovska Mitrovica (40 km), Mitrovica-Pristina 36 km
4. nap péntek, Pristina
5. nap szombat, Pristina-Decani kolostor
6. nap vasárnap, Pristinából indulás vissza
a) Belgrád-Kolozsvár fele
b) Podgorica (Montenegró fővárosa) felé (Pristina-Podgorica 156 km), tovább Szarajevó fele (Podgorica-Szarajevó 178 km)
7. nap hétfő, Szarajevó-Szabadka (268 km), Szabadka-Temesvár (166 km)
8. nap kedd, érkezés Kolozsvárra

Ahová megyünk – háttér

Belgrád – a szerb főváros számos épületét, köztük nagykövetségeket, a B92 független rádió- és tévéadó székhelyét, a liberális párt székházát és amerikai gyorséttermeket vertek szét és gyújtottak föl a Koszovó függetlensége ellen tüntetők. Egy koszovói szerb diák halálát lelte a lángok között. A liberális szerb értelmiség erős ellenérzésekkel és növekvő félelemmel figyelte a történéseket. “A ma esti tüntetések és vandalizmus után – amelyek nagy része éppen az én ablakom alatt zajlott – az a zavarodottság és izgatottság, amely rendszerint választásokkor kerít hatalmába, átadta helyét a depressziónak, valamint az egyszerre objektív és személyes reflexióknak. Déjà vécu az a tapasztalat, amikor valaki újraéli (a déjà vu-val ellentétben, amikor csupán úgy érzi, mintha újra megtapasztalná) az eseményeket – és ez a nap ilyen volt. Mintegy 17 éve történt a nagy márciusi demonstráció Belgrádban. Az akkori ellenzék vezette, amely nagyon nacionalista és zabolátlan volt. Gyerek voltam, de még mindig élesen érzem azt a gyűlöletet és a vérszomjat, ami akkor benne volt a levegőben” – írja február 21-i bejegyzésében az Anecdote blog belgrádi szerzője.

Szandzsák, Novi Pazar körzetszékhely – “novipazári szandzsák”. A szandzsák az oszmánkori kisebb közigazgatási egység neve, volt pl. budai, temesvári stb. szandzsák is. A Szandzsák így nagybetűvel viszont a Koszovóval, Albániával, Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával határos történelmi térség. Szerbiai területén mintegy 200 ezer bosnyák muzulmán, azaz szláv anyanyelvű, muzulmán vallású lakos él, de vannak ortodox szerbek is. Igazi ütközőzóna, az itt élő muzulmánoknak is számos atrocitást kellett elszenvedniük a kilencvenes években a szerbek részéről (lásd pl. itt). Kevesebb mint egy éve a szerb belügy közleménye szerint terroristakiképző tábort fedeztek fel a Novi Pazar környéki hegyekben.

Észak-Koszovó, Kosovska Mitrovica: a város a a koszovói etnikai megosztottság jelképe, az Ibar folyótól északra lévő városrészben ma már szinte csak szerbek, délre pedig csak albánok laknak. Az elmúlt napokban-hetekben ott is fellángolt az erőszak, a koszovói szerb elszakadási törekvések központjának tekinthető. Kevésbé ismert, hogy van egy roma menekülttábor az ólombányák mellett.

Pristina, Koszovó fővárosa – virágzó drogkereskedelem, rengeteg külföldi, itt van a székhelye minden fontos koszovói intézménynek, az Amerikába kiment albánok itt fektetik be a pénzüket, nagy a New York-kultusz, a főutcát Bill Clinton Boulevardnak hívják.

Visoki Decani, szerb ortodox kolostor – Decani, nyugat-koszovói város mellett (Dakovica/Gjakova district-ben) – a kolostort NATO-katonák őrzik, a 2004-ben történt albán kolostorégetés óta (kb. 30 középkori műemlék épület vált a gyújtogatások áldozatává, a térségben kevés szerb él, főleg ortodox szerzetesek).

Megjegyzés: ezek az információk bárkinek rendelkezésére állnak némi netes keresgélés után. A célunk pont az, hogy az útvonalat bejárva, hétköznapi emberekkel, fiatal értelmiségiekkel elbeszélgetve kapjunk ha nem is hitelesebb, de mindenképp emberközelibb képet arról, mi történik jelenleg a volt Jugoszlávia említett részein.

Bakk-Dávid Tímea és Sipos Zoltán