A jó öreg military hátizsák tökéletes egy koszovói úthoz, nem gondoljátok? És szerintem sokkal kevesebb ruhát hozok magammal, mint bármelyik fiú bármilyen csapatban. Három hosszú- és négy rövid ujjú póló, kivételesen egyik sem narancssárga; egy farmer, sapka, sál és egy bőrkabát hűvösebb időkre és az elmaradhatatlan zsebes vászongatya. Van viszont egy új csuklyás szerzemény: fekete-kék csíkok piros szegéllyel, szerb és albán színek szép elegye. Orhan Pamuk: Hó lapul a jegyzetfüzet mellett (igen, és írószert is csak én hozok). Nagyon sok közös elem van a mi útunk és a könyvbeli riportút között, legalábbis úgy érzem, erről majd írok később bővebben, mert most le kellene már feküdni. Korán kelünk, 5 óránk is alig marad aludni.

Még egy gyors lista arról, ami a munkánkhoz szükséges:

1 videokamera, hozzávaló kazettával
1 digitális diktafon és MP3 lejátszó fülhallgatóval
1 kazettás diktafon, kazettát még nem találtunk hozzá
1 digitális fényképezőgép

Most Sipi azt mondja, aki ki akar rabolni, ne a blogból értesüljön arról, mi van a tarsolyunkban. Szerinte hívjatok minket, ha meg akarjátok tudni, mi van nálunk, és érdemes-e megfújni. Van roamingunk is.

Azt hiszem, csalódást fogok okozni ezzel a bejegyzéssel: az van ugyanis, hogy én a minimál-utazás híve vagyok, tehát eleve semmi fölöslegeset nem teszek bele a hátizsákba, és aztán ezeknek a cuccoknak is kihajigálom felét (további negyedét pedig egyáltalán nem használom az utazás alatt, emiatt aztán bosszús vagyok).

Na de most, hogy az autó úgyis elviszi, igazán elengedtem magam: nem hátizsákkal, hanem egyenesen utazóbőrönddel feszítek, kábé kétszer annyi ruhával, mint amennyire szerintem szükség lesz. Sőt, még bulizószerkót – értsd: egy kedvenc, matrózcsíkos hosszú ujjú pólót – is viszek magammal. Van még borotva (ezt anno a tíznapos egyiptomi út során fölöslegesnek ítéltem), könyv (az ÉS publicisztika-gyűjteménye, kíváncsi vagyok, Pristinában lesz-e kedvem hozzá) meg egy bicska. Ez utóbbit azért, mert Timi szerint valami egyszerű szerszámkészletet is illik vinni, hát íme.

És még van valami ami nagyon fontos, de nem árulom el, hogy mi: csak annyit mondhatok, hogy az indulás reggelén készült, és a mobiltelefonomra mentettem el.