Archívum: ‘helyi specifikum’

Belgrádi reklámok

2008. augusztus 07., admin

Kelemen Attila vendégbejegyzése

Ezekben a reklámfotókban az a jó, hogy Timi és Sipi meghagyta körülöttük a világot is. Lerobbant régi téglaház, oldalán a Snickerst evő transformer körvonala, miután átjött a téglafalon.

elso.jpg

Vajon ez a reklám, ha betonépületek falára kerül, akkor a szuperhős sziluettje körül vasbeton törmelékdombok emelkednek? Nem hiszem, hogy a romok nagyon pozitív asszociációkat hívnának életre a fogyasztók tudatalattijából. Ha a romantikában kővárromokat építettek, nem hiszem, hogy a szerb romantikához hozzátartozna a téglaromkertek érzékeny szeretete.

ketto.jpg

A plakát nagy pozitívuma, hogy világos, mit reklámoz. Vadítónak elképzelt bőrcuccokat, egy hazai iparos portékáját. Nézegettem a többi képen az emberek szerkóit. Románia a ’90-es évek elején. Az első képen is van egy bőrdzsekis srác, az azt hiszem, nagyon menőnek számíthat odaát.

harom.jpg

Felüdülés ez a végre szerb-specifikus anyag. Valahol egy aluljáróban van elhelyezve. Koszovó-Metohia szerb, szerb volt és szerb lesz. Mindez németül, alatta egy URL. Már kezdek gyanakodni. Ez a plakát mintha nem a németeknek szólna, mert a németül beszélő diplomaták valszeg nem közlekednek a belgrádi aluljárókban. Megnézem az URL-t: a 1389.org.yu-t – háát igen, az oldalon csak szerb szöveg érhető el. A plakát tehát nem a németeknek, osztrákoknak vagy svájciaknak szól, hanem a szerbeknek. A geller az lehet, hogy azoknak a szerbeknek szól, akik azt feltételezik, plakátokkal meg lehet változtatni a politikai status quo-t.

negy.jpg

A semmi különös bannerfal. Amiért kiemeltem: egy Rosenberg Trió plakát is van ám itt. Kicsit dixi, kicsit cigányzene, megnéztem a zenekar site-ját, most nemrég (www.therosenbergtrio.eu), most augusztusban lépnek fel ismét Szerbiában, aztán Montenegróban. Úgy látom, a Balkánon, Hollandiában és Franciaországban szeretik ezt a kicsit groteszk zenét. A Rosenberg Trió site-ján van némi letölthető zene is. Kis szellemi kaland: vajon hogy szól ez a zene Belgrádban és hogy Amszterdamban?

Koszovói reklámok

2008. április 25., admin

Kelemen Attila vendégbejegyzése

Számomra a legérdekesebbek az amatőr plakátok, azok, amelyek valszeg úgy készültek, hogy a cégtulaj vagy annak titkárnője beült a designer mellé mondjuk egy tömbházlakás egyik odújában, és jöttek az utasítások: nem lehetne ez egy kicsit nagyobb? És az nem lehetne kicsit színesebb, így olyan szomorú… Sakkor meglett a plakát.

Ezekkel versenyeznek a nagy márkákat hirdető international style plakátok, profi nemzetközi branding cégek és ügynökségek plakátjai, de ezek említésre sem méltók ebben a mezőnyben. Nem láttam hozzá elég anyagot, de feltételezem, nagyon mennek mostanában Koszovóban a hullámos vonalak, a félkörök stb.

Ennek két oka lehet: 1) sok illegális 5.0-s Corel CD-t hoztak forgalomba.
2) ennek a kultúrának van valamiféle rejtett-elfojtott feminin jellege.

2666.jpg

2677.jpg

2881.jpg

29091.jpg

2940.jpg

Másik közelítés a közvetlenül vagy közvetve politikai tartalommal rendelkező anyagok. Ezek számomra azért érdekesek, mert tele vannak pakolva szívecskékkel. Szívecskéket akkor használ a designer, ha nincs más olyan szeretetet, rokonszenvet kifejező motívum, amiről azok, akiknek szól, rögtön be is aszociálnának az üzenetre.

Az ősminta Milton Glaser 1977-es I [love] NY ikonja, valószínűleg minden idők egyik legsikeresebb városimázs-logója. Azóta nagyon sokan másolják így vagy úgy, lásd pl. a kolozsvári vagy marosvásárhelyi RMDSZ-kampányokat. De: ha szívecskéket használsz és nem Reményik-verseket íratsz fel a plakátra, már valamilyen minimum félprofi gondolkodást feltételez.

2933.jpg

2934.jpg

3031.jpg

3088.jpg

2651.jpg

Harisnyareklám Kosovska Mitrovicában

2008. március 07., admin

harisnyas.jpg

Hova tűnt a vakolat?

2008. március 06., Sipi

Feltűnt, hogy Koszovóban kivételnek számít a bevakolt ház: a legtöbb ház téglából épül, falait csupaszon hagyják. Megjegyzem, ez nem csak Koszovóban érvényes, Szerbiában is sok vakolatlan házat látni. Utánajártunk, miért lehet ez:

1. magyarázat: az albánok nem az eszükkel, hanem az akaratukkal építik a házukat (angolul jobban hangzik: albanians build houses with their will, not with their mind). Konkrétan ez annyit tesz, hogy házépítés előtt nagyon kevesen gondolkoznak el azon, mennyi pénz áll rendelkezésre – egyszerűen csak akarnak egy szép nagy házat, el is kezdik építeni, aztán elfogy a pénz, beköltöznek egy kis szobába, a felső emeleten pedig évekig fúj a szél.

vakolatlanhaz1.jpg

Egész negyedek épülnek Koszovóban az országúttól nem messze, az ember csak találgathat, hogy éppen mikor van lakott településen és mikor nem. Helységnévtáblák ugyanis csak elvétve vannak

vakolatlanhaz2.jpg

Parabolaantenna van, vakolat nincs

vakolatlanhaz3.jpg

Itt még éppen folyik az építkezés. A házak nagy része legalább kétszintes, az alsó szint többnyire üzlethelyiségnek vagy cégszékhelynek van kialakítva, még akkor is, ha éppen nem működik benne semmiféle vállalkozás

vakolatlanhaz4.jpg

vakolatlanhaz5.jpg

2. magyarázat: az albánok számára az a fontos, ami a ház falain belül van – állítólag nem ritka az, hogy a befejezetlen, vakolatlan külső a lehető legigényesebben kidolgozott belső teret rejti. Valószínűsíti ezt a mentalitást az is, hogy az albán lakások makulátlanul tiszták, az ajtóban kötelező levenni a cipőt – míg a közterületeik nagyon gondozatlanok.

Hallottunk olyan esetről, hogy miután a ház belül kész, a tulajdonos legyint, s kijelenti: majd vakolok meg festek is, ha lesz rá pénzem. Persze sose lesz rá pénz, mert ugye az mindig kell egy jobb autóra, vagy erre-arra.

3. magyarázat: Koszovóban az újonnan épült házak 90 százalékának nincsen építkezési engedélye, így feltételezhető, hogy nincs olyan hatóság, ami arra kötelezhetné a lakosságot, hogy tartsák karban az épületük homlokzatát, vagy záros határidőn belül fejezzék be az építkezést.

4. magyarázat: egy kommentelő írta, az a dolog nyitja, hogy a befejezetlen házak után nem kell adót fizetni (legalábbis a Vajdaságban nem). Ennek utánaérdeklődtünk, Koszovóban mindenki röhögött, ha ház után fizetendő adóról hallott – szinte biztos, hogy ezt az adónemet senki nem fizeti, úgy, ahogy mást se nagyon.

Mobiltelefon-káosz

2008. március 05., Sipi

Koszovóban gyakran és jó sokat lehet kóvályogni az országutakon; egy ilyen alkalommal, amikor mi sem nagyon tudtuk merre járunk, Ricardo, a spanyol barátunk mobiljára érkezett egy SMS, melyben üdvözlik Montenegróban. Kicsit csodálkoztunk, oké, el vagyunk tévedve, de azért csak nem hajtottunk át a határon…

Óriási a kavarodás lehet a mobilszolgáltatók közt Koszovóban: szintén Ricardo mesélte, hogy amikor a repülőgépe leszállt Pristinában, egy “Welcome to Yugoslavia” üzenetet kapott; az én mobilom (Mobitel-hálózat, szerb roaming) csak Észak-Koszovóban működött, a szerb többségű területen.

mobil_szerb_km.jpg

Mobilreklám Kosovska Mitrovica szerb részén

Utánanéztem a www.inyourpocket.com-on, hogy is van ez: Koszovóban van tehát egy földi vonalas szolgáltató, egy hivatalos mobilszolgáltató, egy félig törvényes mobilhálózat és egy csomó nemzetközi hálózat, főleg a katonai bázisok körül.

A földi hálózatot a PTK (Post and Telecommunications of Kosovo) üzemelteti – ez a +381-es előhívószámmal működik, de állítólag drága és megbízhatatlan.

Mindenkinek van mobiltelefonja Koszovóban – ezt szintén a PTK üzemelteti, Vala 900 néven. Ennek a hálózatnak az előhívószáma monacói (+377), így kell tárcsázni: +377 44, ezután jön egy hat számjegyű telefonszám.

A szerb Telenor hálózat is elérhető szinte mindenhol Koszovóban – ez törvénytelen (úgy tudjuk, nem adóznak Pristinában), azonban sokkal olcsóbb, mint a Vala 900. Így kell Telenor számot hívni: +381 62 vagy +381 63, ezután hat számjegyű telefonszám következik.

Ha mindez nem elég, a katonai bázisok körül idegen szolgáltatók is elérhetőek – így lehet például „Welcome to Germany” SMS-t is kapni.

mobil_alban_km.jpg

Mobilárusok és vásárlók Kosovska Mitrovica albán részében

mobil_alban_km2.jpg

mobil_alban_km3.jpg

Koszovói pantheon: Rugova, Jashari, Bill Clinton

2008. március 04., Timi

Koszovó-szerte pannókon, óriásplakátokon, kerítésre csíptetett fotókon, műmárványba vésett arcképeken ismeretlen és kevésbé ismeretlen nevek állnak. Pristinában két szobrot is lefotóztunk, és persze a Bill Clinton Avenue-t sem hagytuk ki.

ja.jpg

Koszovó tele van hasonló poszterekkel. A képen a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (angolul KLA, albánul UCK) egyik alapítója, Adem Jashari látható. Ardian, pristinai barátunk így mesél róla: “modernkori történelmünk nemzeti hőse”. Több mint 40 családtagjával együtt, akik közt főleg gyerekek és öregek voltak, mészárolták le a szerb rendőrök és a hadsereg. Azok közé tartozott, akik elsőként vették a bátorságot, hogy harcoljanak a szerb katonaság és rendőrség ellen. A “Bac u kry” jelentése: “Uncle it’s over” (Bátyám, vége van). Arra utal, hogy elnyertük a függetlenséget, és amit ő elkezdett, mi befejeztük – magyarázta Ardian.

Bár Jashari nemzeti hős, az UCK gerillaszervezet tevékenységét és hírnevét számos emberiesség elleni bűncselekmény árnyékolja be. 1998 és 2004 között számos szerb- és romaellenes támadás, gyújtogatás, gyilkosság írható a számlájukra. Néhány mérsékelt albán sem úszta meg: nekik az volt a bűnük, hogy együttműködtek a szerb állami szervekkel.

kla.jpg

A háborúban elesett UCK-katonák egyik emlékműve

Az UCK egy időben rajta volt az USA terrorista szervezeteket felvonultató feketelistáján, de aztán lekerült róla 1998-ban. A háború után 1999-ben a szervezet vállalta, hogy demilitarizálódik; egyes vezetői azóta is a koszovói politikai élet fontos szereplői, köztük maga a miniszterelnök, Hashim Thaci és a volt elnök, Agim Çeku.

A Human Rights Watch vonatkozó jelentései 1998-ból >>

rugova.jpg

Ibrahim Rugova, a függetlenségért békés úton küzdő Koszovói Demokratikus Liga vezetője, “a nemzet atyja”. 1989-ben a Milosevics-féle albánellenes intézkedésekre reakcióként széles társadalmi támogatottságú mozgalom indul, amely a jugoszlávval párhuzamos intézményrendszert és “árnyékkormányt” hoz létre. Innentől a koszovói albánok bojkottálják az állami választásokat, 1992-ben Rugovát Koszovó elnökének választják. A hamarosan kitörő boszniai háború alatt végig a passzív ellenállás híve, ellenzi az erőszak alkalmazását a koszovói függetlenség kivívása érdekében. 1995-ben pozíciója meggyengül, ezután lép színre az UCK, amely a mindaddig eredménytelen Rugova-politika ellenében fegyvert fog a függetlenségért. A háború alatt előbb házi őrizetben van, majd a szerbek “elengedik” Olaszországba; 1999 júliusában tér vissza. 2002-től haláláig, 2006 januárig Koszovó elnöke.

clinton.jpg

Bill Clintonról nevezték el a legnagyobb sugárutat Pristinában. A volt amerikai elnökre úgy tekintenek, mint a koszovói megmentőre. Az alábbi képen pedig a következő szöveg olvasható: “Mi, albánok, soha nem felejtjük el, mit tettek értünk a brit barátok és szövetségeseik”. A plakátot az USA Barátai Egyesület és a Clinton Elnök Barátai nevű szervezet jegyzi.

koszi.jpg

A koszovói albánok igencsak tisztelik az albán nemzetiségű Teréz anyát, akinek, bár a macedóniai Szkopjéban született, Kosovska Mitrovicában és Pristinában is van szobra (s feltehetően a nagyobb koszovói városokban). Koszovóban mintegy 65000 katolikus él, albánok és horvátok egyaránt.

terezany_pristina.jpg

Szkander bég szobra a pristinai sétálóutca elején, egy téren. Az albánok legnagyobb “régi” nemzeti hőse, Albánia sárkánya, Hunyadi János szövetségese az Oszmán Birodalom elleni harcban. Vajon tudják a szerbek, hogy egyik felmenője az ő oldalukon vívott csatát a törökök ellen?

szkander.jpg

Szeles, borús idő, tovább vadászunk a pristinai látnivalókra – ami igaz, az igaz, nincs túl sok belőlük. Egy katona űltal őrzött épület fémkerítésén több száz papírfecnit tépdes a szél – közelebb megyünk, nem papírfecnik, hanem fotók. Arcok, nevek, helyiség, születési dátum, eltűnés vagy elhalálozás dátuma. Kísérteties. Kisfiúk, öregek, középkorúak, kamaszok – kevés nőt látni köztük. Néha a középkorúaknak is a fiatal- vagy gyerekkori fotóját tették ki.

[myginpage=meghaltak]

Közlekedés Koszovóban

2008. március 04., Sipi

Kezdetben ezt a bejegyzést úgy terveztem el, hogy jól lehúzom az albánokat, micsoda idióták, össze-vissza előzgetnek, itt még a körforgalom sem szent, csak nyomják nyugatnémet tragacsaikban mint süket a csengőt.

Aztán kiderült, hogy a sofőrök kábé felének nincsen hajtásija. Nos, ezután csak azt mondhatom, hogy az albánok kiváló sofőrök. Ahhoz képest, hogy nagy részük feltehetőleg sosem olvasta a KRESZ-t, egész tisztességesen hajtanak.

Az utakon közlekedő furaságokról készült fotókat külön posztban képzeltem el, de aztán úgy gondoltam, mégiscsak túl sok autós bejegyzés lesz, így ömlesztve tálalom az egészet. Íme:

golf.jpg

Kukaként üzemelő Volkswagen Golf a motelünkkel szembeni parkolóban

A kétsávos főutakon rendszerint nagy a forgalom. Az útjelző táblák csak a legszükségesebbekre szorítkoznak. Az utak minősége nem olyan nagyon rossz, az Arad-Temesvár útszakasz például sokkal rosszabb, mint a koszovói átlag.

kamion.jpg

Beazonosíthatatlan, valószínűleg ötvenes évekbeli kamion; ezt nem Koszovóban, hanem valahol Szerbiában fotóztuk

A helyi rendőrség (Kosovo Police Service) fehér terepjárói lépten-nyomon láthatóak, így 60-90 km/h az átlagsebesség. Nyugi van, csak a”kamikaze” előzésektől, az autók által ide-oda dobált zacskóktól kell tartani, meg attól, hogy útjelző táblák híján órákig kóvályog az ember, egy-egy falut keresve.

Mivel úgy tűnik, a műszaki vizsga vagy ismeretlen fogalom vagy nagyon laza, egész érdekes autóroncsok közlekednek – ez főleg a kamionokra értendő: 30 éves, agyonpakolt Mercedes matuzsálemek vonszolják a belüket 40-el, mögöttük kilométerny autósor hajt lépésben.

kapa2.jpg

Kapagépből barkácsolt kisteherautó Mitrovicában

Bár szemből rendszerint nagy a forgalom, a teherautó mögé szorult sofőrök a legkisebb foghíjat is kihasználják, néha olyan helyeken előznek, hogy az ember készítené a hullazsákot, de valahogy mindig megússzák (valószínűleg azért, mert a szemből jövők idejében fékeznek).

kapa1.jpg

Kapagép-pilótafülke

Koszovóban nincsenek keleti autók. A Szerbiában gyakori Yugók meg Zasztavák itt már rég nem közlekednek – helyettük Nyugatról behozott, lehetőleg német kocsikkal közlekednek. Nagyon sok a tizen- és huszonéves Mercedes (190, W123 és W124), a Volkswagen Golf meg az Audi. Francia meg japán autót alig látni.

lila.jpg

Lila szappannal borított KFOR-terepjáró egy pristinai autómosóban

Jó kérdés, hogy amikor papíron 40-50 százalékos a munkanélküliség, honnan van pénz autóra; annál is inkább, mert egészen szép számban láthatóak vadiúj (vagy legalábbis nem túl öreg) luxusautók.

tank.jpg

Sebességkorlátozás tankok és kamionok számára: ilyen táblák hidak előtt voltak kitéve. Háttérben még egy tuningolt kapagép

Az utak szélén autómosók, autóalkatrész-telepek (magyarán: bontók) szervizek és benzinkutak állnak szorosan egymás mellett. Ez azért érdemel külön bekezdést, mert úgy tűnik, virágzik a biznisz – szemre sokkal több van belőlük, mint például Romániában vagy Nyugaton. Sőt, azt hiszem, ez az egyedüli üzletág, mely virul Koszovóban. Újautó-bemutatótermek például csak elvétve akadnak.

trabi.jpg

Erre a fotóra vagyok a legbüszkébb: Belgrád mellett fotóztam, autópályán hasított nem egészen 60 km/órával. Közelebbről megnézve kiderül, ez gyakorlatilag egy Trabant-alváz motorral, némi Mad Max-szerelésekkel (lásd a PET-palackból fabrikált hűtővíztartályt). Észre kell még venni a rózsaszínre mázolt ketrecet és azt, hogy biztonsági öv nincs – kapaszkodni kell

A KFOR-terepjárók és páncélosok elől mindenki félrehúzódik; mi egyszer elkövettük azt a hibát, hogy a keskeny úton nem húzódtunk le egy szemből jövő katonai kamion előtt. Szántottuk is az útszéli bokrokat, mert az út közepén repesztő kamion nem lassított.

Zacskó

2008. március 01., Sipi

Koszovó – de Szerbia is – telis-tele van nejlonzacskókkal. Mindenhol zacskók lógnak, fákon, kerítésen, villanydróton, az utakon zacskókat kergetnek az autók, zacskóktól fehér a mező. Mindez azért, mert nincsen megoldva a szemét elhordása: az emberek kupacokba hordják a háztartási szemetet, és néha-néha meggyújtják – persze az üres zacsikat addigra már rég széthordta a szél. És senki nem zavartatja magát emiatt.

picture-519_phixr.jpg

picture-522_phixr.jpg

A ledózerolt cigányfalu és az ortodox kolostor

2008. március 01., Sipi

Első este Ricardo révén megismerkedtem egy EBESZ-munkatárssal, aki 8 éve él itt, és hazatérő koszovóiak (szerbek és albánok) ingatlanügyeivel foglalkozik. Feltűnt, hogy mennyire lazán kezeli a sajtót: leszögezte, hogy off the record mesél (ha interjú kellene, akkor keressük meg az EBESZ sajtósát, de nem nagyon fog mondani semmit – nevet), majd mintha régi ismerősökkel beszélgetne, olyan történeteket mondott, amitől Ricardóval együtt az eszünk megállt. A nemzetközi jog hiányosságai, a szerencsétlen történelem és az itt élő emberek, a nemzetközi szervezetek tehetetlenkedésével együtt olyan komplex helyzetet idézett elő Koszovóban, hogy kevés esélye van egy újságírónak néhány nap alatt megérteni.

Majd – jelezve, hogy erre igenis rá lehet cuppanni – elmesélte, hogy az Istok melletti Goriot kolostor közelében valmikor volt egy cigányfalu, ahonnan Montenegróba elűzték a lakókat, a házakat pedig ledózerolták, ahogy az errefelé szokás. A cigányok visszatérnének, de nem tehetik meg, ugyanis az Ahtisaari-terv értelmében a település az kolostor hatáskörébe esik – az ortodoxok pedig nem kérnek belőlük. Az eset azért felháborító, jól mutatja, hogy egyes esetekben a terv végrehajtása lazán felülírja az emberi jogokat.

Hogyan forgassuk a köpönyeget?

2008. február 29., Timi

Spanyolország nem ismerte el a független Koszovót. Ricardót ezért a szerbek szívesen fogadták Kosovska Mitrovicában, meséli a tapasztalatait. Megérkezünk Pristinába, Ricardóval valahogy megtaláljuk a hotelt, ahol szobája van foglalva, s szerinte nekünk is akad majd. Leparkolunk, kiszállás előtt Ricardo így szól:

- Aztán ne felejtsétek el, itt Koszovóban én francia vagyok!

Mi meg hángöriönek.