Kis kitérÅ‘…
2008. február 26., SipiEz egy blogbejegyzés arról, hogy a Koszovóba indult két újságÃró már Aradról is nehezen jutott el Temesvárra. Egy körforgalmon múlott az egész: becsszóra úgy tűnt, hogy a Temesvár felirat azt az irányt mutatja, amit. Jó, feltűnt, hogy Déva az nem egészen ugyanaz az irány, dehát majdcsak elágazik majd az út – gondoltam.
El is ágazott – Lippafüreden ismét láttunk egy rozsdás Temesvár-táblát, valami elterelésből maradhatott ott. Aztán betévedtünk egy sötét kis utcába. Újból rákérdez: Temesvár merre? A lakók: egyenesen előre! Ezúton is csókoltatjuk mindhármukat.
Szóval mentünk tovább. Elhagytunk egy aszfaltot kb. 50 éve látott útszakaszt, majd döngetjük tovább a keskeny, kihalt úton. Az út mentén hosszú szálfák, csaholó kutyák Å‘rzik, ahogy elhaladunk mellttük, nekünkrontanak és még követnek egy darabig. Aztán egyszercsak feltűnt, hogy mÃg percekkel Arad 33 kilométerre volt, az újabb kilométerkÅ‘ 28 kilométert mutat. Ez baj.
Telefon Péternek, Å‘ bemér minket GPS-en, visszahÃv: sajnos nincsen más megoldás, vissza kell menni Aradra. Közben Géza egy tÃzkor záró Iulius Mallban vár minket Temesváron. Már fél tÃz, mi pedig minden egyes hÃvásakor nyugtattuk: jövünk, ott leszünk, ne aggódj. Na most felhÃvtuk, hogy nem leszünk ott. Csend a vonalban. De hány kilométer? Hát – habozom – nem sok. Húsz? – puhatolózik óvatosan. Nem, harminc… Na de megvárt (köszönjük nagyon szépen). Fél 12-kor megérkeztünk Végvárra. KövetkezÅ‘ állomás Belgrád.
Update by Timi: Visszafele már én vezettem Temesvárig. Imádom a gödrös utakat, mert biztonságosak, ugyanis senki nem jár arra. Főleg éjnek idején egy fürdővárosban. Gödrös úton tanultam vezetni, tiszta offroad volt ez a Lippafüred.
Címkék: kóvályog, Temesvár