Címke-archívum: ‘skizo’

A fehér vár, védők és támadók

2008. február 26., Timi

From Romania? Wow, brothers! Thanks for your support! – és már vitte is a military hátizsákot, örömtől sugárzó arccal, mi pedig enyhe bűntudattal követtük. Parkolót keresett, csomagot cipelt, útbaigazított, elmagyarázta, hol találunk internetet, beszállásolt minket, pedig nem is ott dolgozik (a haverja a recepciós, ha jól értettük). A bőrkabátról Vlad Tepes jutott eszébe, akit a szerbek nagyon tisztelnek, mert sok törököt megölt, az autónk láttán a Dacia márkát kezdte dicsérni, hogy milyen jó autó is az, sok belgrádi taxis vesz olyant. Basescut is emlegette, mert jó ember, aki az ortodox testvériség jegyében a nagyhatalmakkal is szembeszáll, és támogatja our case.

heteskep.jpg

Az ágyaink abban a hostelben, mely úgy hirdeti magát: mindig az események központjában van

A jó ügyért harcolunk, a terroristák és az albán szeparatisták ellen, akik elvették tőlünk our holy land – magyaráz és gesztikulál, a szent föld történelmét meséli, meg hogy az albánok most milyen békésnek mutatkoznak, de nem ez az igazi arcuk, hiszen 2004-ben felégették a kolostorokat. Most sok a rendőr, tudjátok, a demonstrációk miatt, magyarázza. Győzelmes mosollyal és büszkén közli, a hostel melletti török nagykövetség épületére mutatva, hogy ezt is bevették a testvérek, elégették a török zászlót, és kitűzték a szerb lobogót. Majd hunyorít, hogy hát igen, az amerikaiak még jobban megszívták. Erőtlenül közbevetem, igen, ott égett benn egy fiatal az épületben, igen, veszi át mohón a szót, újvidéki volt, aki a családjával 1999/ben volt kénytelen elmenekülni Koszovóból, és nem ült otthon tétlenül, hanem eljött, hogy tegyen valamit… sacrifice… megérkezünk, igen, itt vagyunk in the center of the happenings, valóban, a gyomrom összeszorul, a torkom száraz, az ásványvizet nem vettük ki a kocsiból, meleg van, szmog van, a mosoly az arcomra fagyott, megpróbálok semmit nem mondani, elriasztani, kiábrándítani, egyből ellenség lennék, ha hozzátenném a romániaihoz, hogy magyar…

nyolcaskep.jpg

Bevert őrbódé a török nagykövetség mellett. Az épületen török zászló áll – igen, vadiúj, teszi hozzá vigyorogva kísérőnk

Sipi belenéz az útlevelébe, mielőtt odaadná a portán: vajon nem írja valahol benne, hogy állampolgársága román ugyan, de nemzetisége mégiscsak magyar? A szobában kinnhagynám Orhan Pamukot, de aztán elteszem, mert eszembe jut, hogy török, ki tudja… Skizofrén helyzet, és ez a legkevesebb, amit el lehet erről az egészről mondani.

amúgy pedig gyönyörű épületek, az emberek jól öltözöttek, sorban állnak és civilizáltan fogyasztóskodnak a bankokban, márkaüzletekben és fodrászatokban és egy fiatal srác nekem a törökök által elkövetett sérelmekről beszél teljesen őszinte átéléssel

kilenceskep.jpg

Üvegbe és fémbe burkolt homlokzat is van Belgrádban…

tizeskep.jpg

… meg korzó is

“jugoszláv” skizo, balkán skizo, minek nevezzem, szerb Mátrix, amiből kevesen ébrednek fel, a többiek jókról és rosszakról álmodnak, a fehér várban, a fehér várról, csatákról, védelemről és támadásról, a tragikus és hősies végről, igazságot Szerbiának, nincs más fájdalom és öröm, csak ami hazaszeretetből fakad. Meg kell védenünk testvéreinket, akik most az ellenség karmai között vergődnek, a vér és a becsület mindennél többet ér, és semmiféle áldozatot nem sajnálunk

A város, az emberek teljesen normálisnak tűnnek, Kolozsvár eltörpül Belgrád mellett, és nemcsak azért, mert sokkal kisebb, de valahogy lazább és európaibb, az emberek közvetlenek és kedvesek, de a belvárosban a bombázás nyomai gyógyíthatatlan sebként tátonganak, mintha nem is akarnák eltüntetni, íme, itt van, nézzétek, és ne felejtsetek

szia, Nándorfehérvár, itt vagyok. Több közöm van hozzád, mint hinnéd.