Bocs amiért olyan szűkszavú voltam az elÅ‘zÅ‘ postban, épp vezettem. Visszatérve a belgrádi csúcsforgalomra, nem is olyan rossz az. Szerintem a kolozsvári dugók a legrosszabbak azért, az amúgyis igen szűk utcácskákon mindenki precízen betartja a szabályokat. Ott aztán nincs ámokfutás, paragrafusok dadaista értelmezése, nagyvonalú hozzáállás, “istenem, odanézz mit csinál az a hülye”. Csak kollektív frusztráció van.

Bukarest, az egészen más: ott van egy fajta largesse, a villamossínen padlógázzal nyomuló fekete BMW a következő másodpercben átengedi a kismamát, aki amúgy zebrát sosem látott helyen megy át.

A belgrádi forgalom ehhez hasonlít: mindenki halálosan nyugodt, miközben az sem világos, hogy pontosan hol van a szemből (alulról? felülről? keresztből?) jövő forgalom, a kamionok nincsenek kitiltva belvárosból, és szerintem a környezetvédelmet sem veszik túl szigorúan, olyan tömény füstfelhőt ereget egy-egy csotrogány. Mindenki megy mint a süket, de nincs dudálás, és odafigyelnek egymásra.

Semmi különös, csak a rendszám hiányzik

Elég sok szekér is van

 És végül egy gyönyörű történet: megállunk megkérdezni egy pártól merre van a vasútállomás. Mirefel a srác szól, hogy “kám”, bepattan a terepjáróba, és elvezet az állomásig (az út majdnem fél órába telik). Csak úgy. Aztán egy dugó közepén benyomja a vészvillogót, kiszáll, megadja az utolsó utasításokat, és eltűnik.

Ugyanaz a dugó más szögből, 5 perc múlva, 50 méterrel arrább. Rá lehet jönni kit követünk:) 

Címkék: Belgrád

Elküldve: 2008. február 26., 19:01-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel.