Jövünk Belgrád fele, egyik falu a másik után, amikor egyszercsak feltűnik egy robogós srác. Ad neki, úgy 75 km/órával száguld, de nem is ez a feltűnő, hanem az, hogy nem megy egyenesen: hol a sáv szélén, hol a közepén, sőt, néha a szemközti sávban.

 Ha egy autó felzárkózik mögé és elÅ‘zni készül, akkor kipattan eléje, ha szembÅ‘l jön egy kamion, akkor átrándul a szemközti sávba, perceken keresztül szórakoztatja a mögötte feltorlódott forgalmat. Nekem királyként int amikor mögé kerülök – elÅ‘zhetek. A következÅ‘ településen aztán visszaelÅ‘z. Utoljára egy útkeresztezÅ‘désben láttuk: teljes gázzal átrobogott a piroson.

Kicsi, fehér, ide-oda cikáz. Mi az? 

 Egy budapesti nemzetközi táborban megismert – szintén szerb – srác jut eszembe róla, aki egy esti sörözés alkalmával elejtette, hogy az utóbbi fél évet kórházban töltötte. “Hát miért?” – kíváncsiskodnak, az enyhén becsípett németek, finnek svédek.

 - Fogadtunk hogy be merek venni egy kanyart 160-al.

- És?

- Felborultam, de nyertem 300 eurót.

Elküldve: 2008. február 26., 18:34-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel.