A mitrovicai hídon téblábolunk, amikor leszólít egy srác: vajon szabad-e itt fotózni? Hát persze – válaszoljuk, szó szót követett, kiderül hogy Ricardónak hívják, szabadúszó újságíró Spanyolországból és Pristinába tart éppen. Mivel mi is Pristinába megyünk elvisszük – kiderül, egy viszonylag olcsó és jó hotelben lakik ingyen internettel és kiváló konyhával. Beköltözünk a szomszédos szobába.

Hamar kiderül, valami egészen különös tehetsége van szóba elegyedni az emberekkel – lelkesen gesztikulál, bohóckodik, be nem áll a szája. Hadar spanyolul, franciául, angolul, oroszul, néha mindhárom nyelven, két másodperc szükséges és mindenki mosolyog, ha Ricardóval beszél. Az öreg albántól a morc KFOR-katonáig mindenkivel összebarátkozik (ennek elÅ‘nyeirÅ‘l még lesz szó).

Az ő útiterve is eléggé rugalmas, a miénk is, egyeztetünk: együtt riportozunk Pristinában és környékén. Éljen a spanyol-román barátság, vagy mi:D