Címke-archívum: ‘Pristina’

Hazafele módosul az útvonal

2008. március 01., Sipi

Mivel hétfőn már rendes munkanap vár otthon, kihagyjuk Montenegrót meg Boszniát: ha kerülnénk, az kb. 200 kilométerrel nagyobb utat jelentene (összesen 1000 km), és nem hinném, hogy lenne majd időnk (meg kedvünk) várost nézni. A Pristina-Kolozsvár út így is megvan 800 kilométer, lesz mit vezetni.

Hogyan forgassuk a köpönyeget?

2008. február 29., Timi

Spanyolország nem ismerte el a független Koszovót. Ricardót ezért a szerbek szívesen fogadták Kosovska Mitrovicában, meséli a tapasztalatait. Megérkezünk Pristinába, Ricardóval valahogy megtaláljuk a hotelt, ahol szobája van foglalva, s szerinte nekünk is akad majd. Leparkolunk, kiszállás előtt Ricardo így szól:

- Aztán ne felejtsétek el, itt Koszovóban én francia vagyok!

Mi meg hángöriönek.

Timi pristinai tudósítása az ErdélyFM-nek

2008. február 29., admin

Timi tegnapi útiélményeiket foglalta össze az Erdély FM számára: Koszovón látszik gyakorlatilag, hogy most épül, úgy értem a szó szoros értelmében, tehát egy csomó befejezetlen, illetve most épülő házat, meg tömbházat láttunk. A határ után megálltunk albán zászlókat fotózni, ami az amerikaiakkal együtt általában ki van tűzve a házak homlokzatára, de aztán rájöttünk, hogy semmi értelme, mert mindenhol fellelhetők.

Az első állomás Kosovska Mitrovica, az Ibar folyó által kettéválasztott város volt, ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy szép ívű híd az albán és a szerb városrész között, és a lakosok nem járnak át. Még a taxis is csak a híd lábáig visz – ezt már Ricardo mesélte, egy spanyol fotós, akit felszedtünk a hídon sétálva. Ugyanis a turisták és természetesen a sajtósok szabadon járhatnak-kelhetnek. Ezt persze a helyiek is megtehetnék, de nem teszik, mert főleg a szerbek félnek.

Az albán részen kávéztunk, és az egész egy az egyben úgy néz ki, mint a kolozsvári Monostor negyed. Mindenhol termopán ablakos , jól szigetelő nyílászárókkal és rikító színekkel festett házak vannak, illetve kis teraszok, nagy, csiricsáré feliratok, a maneléhez hasonló zenék szólnak egy-egy ilyen bódé körül, ahol az árusok vannak. Nagy balkáni kavalkád jellege van az egésznek, de mégis olyan úgymond cartieres.

És persze mindenütt ott vannak a katonák, akik felügyelnek a biztonságra. A városban minden nap 12.44-kor tüntetés van a szerb oldalon a függetlenség ellen. A látnivalót azonban sajnos lekéstük, mivel Novi Pazarban elvontatták a kocsinkat és vissza kellett szerezzük, és vesztettünk kb. egy órát.

A Pristinába vezető útról: egész nap fájt a fejem, mert csupán másfél órát aludtunk, és a Pristinába vezető utat, meg azt, hogy megérkeztünk, félálomban meg félkómásan éltem meg. Ricardóval az EBESZ-nek egy hét éve Pristinában élő alkalmazottjával vacsoráztak, az biztos érdekes lesz. Én sajnos nem tudtam résztvenni ezen.

Most épp áramszünet van. Pristinában nagyon gyakran vannak áramszünetek, mint nálunk a kommunizmus idején, és néha elveszik a vizet is.

Nulladik bejegyzés

2008. február 26., admin

Belátni a napi politikai nyilatkozatok mögötti valóságba – nem kevesebb és nem több a célja annak az egyhetesre tervezett útnak, amelyet a Transindex szerkesztőségének két tagja jár be február 26-tól március 3-áig, Kolozsvártól Koszovóig és vissza. Belgrádban szerb liberálisokkal sörözünk, Pristinában albán értelmiségi fiatalokkal kávézunk (vagy fordítva). Amennyiben lehetséges, Novi Pazart és Kosovska Mitrovicát is útba ejtjük. Nem vállalunk semmi fölösleges kockázatot, ez az út nem a zavargások helyszíneinek szenzációhajhász feltérképezése: ha valaki fegyverrel a vállán azt mondja, arra ne menjünk, akkor valószínűleg nem fogunk hősködni.

Mivel a folyamatos internet-hozzáférés nem garantált, néha sms-ben tudósítunk a helyszínekről, de persze törekszünk minél gyakrabban frissíteni az útinalpót. Az Erdély FM jóvoltából naponta félperces hangulatjelentéseket adunk le telefonon. Amit ígérünk: lesznek sztorik, fotók, pillanatképek, talán még videók is. Visszafelé, ha nem leszünk túlságosan fáradtak, kerülünk Montenegró és Bosznia-Hercegovina felé.

Tervezett útvonalunk:

0 nap hétfő, Kolozsvár-Temesvár 316 km
1. nap kedd, Temesvár-Belgrád 157,5 km
2. nap szerda, Belgrád
3. nap csütörtök, Belgrád-Novi Pazar (187 km), Novi Pazar-Kosovska Mitrovica (40 km), Mitrovica-Pristina 36 km
4. nap péntek, Pristina
5. nap szombat, Pristina-Decani kolostor
6. nap vasárnap, Pristinából indulás vissza
a) Belgrád-Kolozsvár fele
b) Podgorica (Montenegró fővárosa) felé (Pristina-Podgorica 156 km), tovább Szarajevó fele (Podgorica-Szarajevó 178 km)
7. nap hétfő, Szarajevó-Szabadka (268 km), Szabadka-Temesvár (166 km)
8. nap kedd, érkezés Kolozsvárra

Ahová megyünk – háttér

Belgrád – a szerb főváros számos épületét, köztük nagykövetségeket, a B92 független rádió- és tévéadó székhelyét, a liberális párt székházát és amerikai gyorséttermeket vertek szét és gyújtottak föl a Koszovó függetlensége ellen tüntetők. Egy koszovói szerb diák halálát lelte a lángok között. A liberális szerb értelmiség erős ellenérzésekkel és növekvő félelemmel figyelte a történéseket. “A ma esti tüntetések és vandalizmus után – amelyek nagy része éppen az én ablakom alatt zajlott – az a zavarodottság és izgatottság, amely rendszerint választásokkor kerít hatalmába, átadta helyét a depressziónak, valamint az egyszerre objektív és személyes reflexióknak. Déjà vécu az a tapasztalat, amikor valaki újraéli (a déjà vu-val ellentétben, amikor csupán úgy érzi, mintha újra megtapasztalná) az eseményeket – és ez a nap ilyen volt. Mintegy 17 éve történt a nagy márciusi demonstráció Belgrádban. Az akkori ellenzék vezette, amely nagyon nacionalista és zabolátlan volt. Gyerek voltam, de még mindig élesen érzem azt a gyűlöletet és a vérszomjat, ami akkor benne volt a levegőben” – írja február 21-i bejegyzésében az Anecdote blog belgrádi szerzője.

Szandzsák, Novi Pazar körzetszékhely – “novipazári szandzsák”. A szandzsák az oszmánkori kisebb közigazgatási egység neve, volt pl. budai, temesvári stb. szandzsák is. A Szandzsák így nagybetűvel viszont a Koszovóval, Albániával, Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával határos történelmi térség. Szerbiai területén mintegy 200 ezer bosnyák muzulmán, azaz szláv anyanyelvű, muzulmán vallású lakos él, de vannak ortodox szerbek is. Igazi ütközőzóna, az itt élő muzulmánoknak is számos atrocitást kellett elszenvedniük a kilencvenes években a szerbek részéről (lásd pl. itt). Kevesebb mint egy éve a szerb belügy közleménye szerint terroristakiképző tábort fedeztek fel a Novi Pazar környéki hegyekben.

Észak-Koszovó, Kosovska Mitrovica: a város a a koszovói etnikai megosztottság jelképe, az Ibar folyótól északra lévő városrészben ma már szinte csak szerbek, délre pedig csak albánok laknak. Az elmúlt napokban-hetekben ott is fellángolt az erőszak, a koszovói szerb elszakadási törekvések központjának tekinthető. Kevésbé ismert, hogy van egy roma menekülttábor az ólombányák mellett.

Pristina, Koszovó fővárosa – virágzó drogkereskedelem, rengeteg külföldi, itt van a székhelye minden fontos koszovói intézménynek, az Amerikába kiment albánok itt fektetik be a pénzüket, nagy a New York-kultusz, a főutcát Bill Clinton Boulevardnak hívják.

Visoki Decani, szerb ortodox kolostor – Decani, nyugat-koszovói város mellett (Dakovica/Gjakova district-ben) – a kolostort NATO-katonák őrzik, a 2004-ben történt albán kolostorégetés óta (kb. 30 középkori műemlék épület vált a gyújtogatások áldozatává, a térségben kevés szerb él, főleg ortodox szerzetesek).

Megjegyzés: ezek az információk bárkinek rendelkezésére állnak némi netes keresgélés után. A célunk pont az, hogy az útvonalat bejárva, hétköznapi emberekkel, fiatal értelmiségiekkel elbeszélgetve kapjunk ha nem is hitelesebb, de mindenképp emberközelibb képet arról, mi történik jelenleg a volt Jugoszlávia említett részein.

Bakk-Dávid Tímea és Sipos Zoltán