Éjfélkor hazaérkeztünk. Aggódó családtagjaink és barátaink megnyugodhattak végre, nem történt semmi bajunk a biztosító által “háborús övezet”-nek minÅ‘sített Koszovóban. Az utóbbi másfél napban azért nem írtunk bejegyzéseket, mert egyrészt állandóan akadozott az áramellátás, másrészt reggeltÅ‘l estig úton voltunk: a Decani kolostort kihagytuk ugyan, de voltunk egy szerb enklávéban, söröztünk pristinai albán értelmiségi fiatalokkal, körbefotóztuk a varjaktól, szélfútta zacskóktól és görkoris fiataloktól hemzsegÅ‘ Pristinát, megismertük Lorikot, aki jól meg tud élni a munkájából, s még egy igazi diszkóklubban is jártunk, igaz, csupán 10 percet töltöttünk bent, akkora volt a tömeg.

Vasárnap hajnalban indultunk el Kolozsvár fele, az út a gyakori megállókkal együtt 15 órát tartott. Ezúttal persze nem ugyanott léptük át a határt, mint jövet (Sipi azt mondta, Novi Pazart soha többé nem akarja látni, én mondjuk nem teszek ilyen radikális kijelentéseket, de most valahogy nekem sem lett volna kedvem ismét ahhoz a városhoz). Nis fele mentünk tehát. A határon ismét történt egy kisebb incidens, a szerb oldalon a rendÅ‘r az állította, nem álltunk meg a jelzésére – ebbÅ‘l annyi igaz, hogy nem álltunk meg azonnal. Viszont nem volt kitéve semmiféle tábla, ami arra figyelmeztetett volna, hogy ott van a határellenÅ‘rzÅ‘ pont. Türelmetlenül magyarázott szerbül, aztán odahívta egy társát, aki valamicskét tudott angolul. Közölte, büntetést kell fizetnünk, valami 2000 dinár körüli összeget. Félrehúzunk az útról, dinárunk nem igazán van, csak eurónk, a francba, már megint megjártuk, Sipi fogadkozik, ezúttal a teljes összegre számlát kér.

Hirtelen otterem a rendőr, visszaadja az okmányainkat, hadonász és hadar, amiből csak ennyit értünk: rumuni. Szerencsétek, hogy románok vagytok, de most már tűnjetek a francba.

Ezúttal megúsztuk.

Ti viszont nem ússzátok meg: annyi bejegyzésötletünk van még megíratlan, hogy egész hétre jut…

UPDATE: mivel azoknak, akik késÅ‘bb kapcsolódtak be a blog olvasásába, adott esetben elkerüli a figyelmüket, hogy mi voltaképpen hazaértünk, az összes hazaérkezés utáni bejegyzést beraktam egy újonnan létrehozott retrospektív kategóriába. Remélem, így nem lesz kavar…