Most, hogy újra fellángolt az erÅ‘szak Kosovska Mitrovicában, elÅ‘szedem a több mint két hete készült fotókat. A délutáni napsütésben minden békésnek, de ugyanakkor vészjóslóan kihaltnak tűnt akkor. Mint egy színpadi elÅ‘adás után szétszórt kellékek, ott hevertek a szögesdrót-tekercsek, táblák; az ásítozó vagy félkörben egymással dumálgató KFOR-katonák mintha csak ottfelejtették volna magukat, statiszták egy próba után. Hát igen, próba, próba, aztán elérkezett az elÅ‘adás pillanata…

Túlélőkészlet a hídon átkelni vágyóknak (azaz szó szerint útmutató a híd átkeléséhez). Első és legfontosabb feltétel a legális személyazonossági igazolvány birtoklása. Figyelem, a biztonságiak akármikor megállíthatnak és ellenőrizhetnek! Gyülekezési jog felfüggesztve. A rosszindulatú vagy provokatív viselkedést azonnal megtorolják.

Ördögszekérre emlékeztet a lazán a lámpaoszlop tövében hagyott drótköteg. Ezt nem meri senki begyűjteni ócskavasnak…

Szocreál az Ibar-parton. Itt mintha nem is lenne olyan koszos a folyó… vagy csak az ég kékje feledtette el az úszó PET-palackok és nejlonfoszlányok látványát?

Nicsak, egy őrbódé. Semmi mozgás, de biztos, ami biztos: a másik oldalon megyünk.

Éppen kimenőjük van, vagy legalábbis olyan lazán sétálnak el mellettünk. Egyikük nő. Azon gondolkodom, milyen érzés állandóan egy súlyos, himbálózó fegyverrel a derekadon járkálni.

Tévéstáb sütkérezik velünk átellenben, közben dolgoznak is egy kicsit. A kamera a beszélő mögött a szerb városrészt pásztázza.

Itt már megfordultunk, hátunk mögé került kis-Szerbia, az árnyékok pedig jobbról hajolnak be a néptelen híd aszfaltjára.

Hirtelen kíváncsi leszek, mi van a híd alatt. Hát a folyó. Akárhogy is nézem, semmiben sem különbözik az általam eddig látott hidaktól. Távolról az őrbódét is fagylaltárusnak nézném szívem szerint. De oda az illúzió, mert kilép egy egyenruhás az ajtaján.

Ez se fagylaltoskocsi, ami azt illeti.

A híd ideális helynek tűnik az alvásra, vagy egész egyszerűen a vízszintesbe helyezkedésre. Tiltótábláknak és kutyáknak egyaránt.

Kelj fel, kiskutyám. Na, egy-kettő. Csendben szurkolok neki (mielőtt még megkérdeznétek, igen, élt, és aludta az igazak álmát az út közepén, a napsütésben), hogy vegye észre magát, illetve a közeledő KFOR-kocsikat.

A többit már tudjátok.

Címkék: Kosovska Mitrovica, Koszovó

Elküldve: 2008. március 18., 10:40-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel.